Szeparációs szorongás és a szabályalkotás

Num:37 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
05. feb 2018

"A kutya viselkedését nem szabad sem elbagatellizálnunk /lekicsinyelnünk/, sem misztifikálnunk /elködösítenünk/, de túlbecsülnünk sem, hanem igyekezzünk a kellő magyarázatot a maga ok-okozati összefüggéseiben felderíteni, és ennek kapcsán a helyes tartási-, nevelési- és bánásmódot megtalálni."

/Rithnovszky János/

A PROBLÉMA: elválasztási félelem, avagy szeparációs stressz

A mai városiasodott világunkban igen elterjedt és közkedvelt a családdal együtt élő kutya. A négylábú kedvencünk valóban a család teljes értékű tagja lett, így élvezheti a családi otthon melegét, az otthoniak szerető társaságát.

Bármennyire sem szeretnénk az élet mégis ránk kényszeríti, hogy szeretett kedvencünket néha magára kell, hogy hagyjuk. Van, aki dolgozni jár, van, aki boltba megy, van, aki nyaralni, van, aki rokont látogatni, illetve egyéb ügyes-bajos dolgát intézné az életnek, csakhogy nem viheti el magával a kutyát. Ekkor jön a retteget pillanat: az elválás.

Sokan élik ezt meg tragédiaként, néha nem is ok nélkül, ugyanis a házi kedvencünk kellő ötletességgel tudja kifejezni nemtetszését e dolog iránt. Kérdezzük csak meg a szomszédokat!
Van olyan eb, aki végigugatja a távollét minden percét, van olyan, aki bevizel, bepiszkít, csak úgy bosszúból gondolnánk. Van olyan kutya, aki rongál, bont, átrendezi a lakást berendezésekkel, bútorokkal együtt. Hány kanapé bánta már ezt? Számolni se tudnánk.

De ez még nem minden, a kutyák találékony állatok. Sok esetben láthatunk lelki beteg, depressziós tüneteket. Sőt ez elfajulhat akár az öncsonkítás állapotáig is. A tünetek a hosszú hónapok alatt folyamatosan romolhatnak. Az idő önmagában nem javítani, mint inkább rontani fog a helyzeten. A kedvencünk kitartó és csökönyös lesz ez ügyben. Nincs mese, komolyan kell vennünk a dolgot. Ki kell mondanunk: a kutyánk szeparációs szorongásban szenved!

A kutya fél a szeparációtól, az elválasztástól, az egyedülléttől. Hogyan lehetne ezen segíteni?

A PROBLÉMA MEGÉRTÉSE

Az első feladat, hogy megértsük, hogy mi okozza ezt a félelmet, miért alakult ki a szorongás?

A szeparációs stressz nem egy-két nap alakul ki. Hosszú idő, általában hónapok eredménye. Oka: a helytelen tartási körülmények. Azaz nem a kutya természetes viselkedési igényeinek megfelelő az otthoni környezet. Ugyanis a kutyának a domesztikáció ellenére is vannak természetes igényei. Ilyen például a szabálykövetés.

Nagyon sok házi kedvenc esetében látjuk, hogy az otthoni „jólét” nem ismer határokat. A szerető gazdi teljes önfeláldozással mindig, mindent és azonnal a kutya rendelkezésére bocsát. Gondoljunk csak az egész nap teli etetőtálakra, a tányérról leeső jutalomfalatokra, vagy a kanapéról kitúrt családtagokra. Sorolhatnánk a példákat napestig. Persze sokszor érezzük úgy, hogy a rohanó, kapkodó életünkben nincs elég időnk a kedvencünkre, ezért mindez jár neki, egy kis kompenzációként.

Azonban a gondoskodó kényeztetésnek is megvan a maga „hátulütői”, ebben is tudni kell mértéket tartani. Sok esetben fordul ugyanis elő, hogy a túlzott szeretgetés, a túlzott kényeztetés többet árt a kutyának, mint ahogy azt gondolnánk. És ezzel pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit valójában szeretnénk.

A PROBLÉMA MEGOLDÁSA

Tévedünk, ha azt gondolnánk, hogy a kutyáknak erre van szüksége. Ha kutyák beszélni tudnának, akkor elmondanák nekünk, hogy sokkal jobban szeretik a stabilitást. Az állandóságot, kiszámítható életritmust biztosító gazdi nyugalmat és kiegyensúlyozottságot teremt maga körül. Ez fontosabb az eb számára, sőt igazi létkérdés.

Sok gazdi a kialakított rossz életvitelével, vagy akár az akaratgyenge személyiségével nehezen tud a kutya számára is megfelelő életfeltételeket teremteni. Ezért a kutya sokszor átveszi a kezdeményezést. Ezért érdekes, hogy sok szeparációs szorongásban szenvedő kutya irányító, domináns magatartást mutat. Nem hiába tapasztaljuk, hogy sokszor figyelmeztet: „Ne menj el”, „Maradj itthon” … és sokszor ezt nyomatékosítja is még egy csípéssel, odakapással. Hát milyen dolog az, hogy ilyen „neveletlen” Gazdi nem ért a szép … ugatásból?! És sajnos a kutyának igaza van. Félreértés ne essék: a kutya nem a saját egyedül maradásától fél, hanem attól, hogy minket egyedül kell, hogy hagyjon! Azaz minket félt!

Volt már olyan esetünk, hogy annyira irányításra alkalmatlan volt a gazdi, hogy a kutya már akkor is szorongott, amikor a gazdi még el sem ment! Hol lehet ennek a vége?

Tehát kimondhatjuk, hogy bár sok esetben a kutya gyenge idegi karaktere megalapozza a problémákat, de alapvetően a hiba a kutyatartók viselkedésében van. Itt kell a megoldást keresnünk!

A feladat igen egyszerű, de nem könnyű kivitelezni. Másképp kell viselkedni a kutyával. Be kell bizonyítanunk négylábú kedvencünknek, hogy alkalmasak vagyunk az életre. Annyira, hogy még akár egyedül is hagyhat minket.

Ennek bebizonyítása szintén hosszabb időt fog igénybe venni. Ezért kitartást és következetességet kívánunk, de ne felejtsük a családi békesség múlhat ezen, no meg  a szomszédok nyugalma. A feladatunk jórészt viszonyrendezés, másrészt életvitel váltás, aminek egyik legfontosabb része az otthoni szabályalkotás.

A napirend, a házirend, a viselkedési normák megalkotása és betartása, valamint betartatása rendkívül sokat segít a szeparációs szorongás leküzdésében. Nem kellenek bonyolult, követhetetlen szabályok, csak egyszerűek, betarthatóak. Ezek idővel meg fogják hozni a kívánt változást a kutya viselkedésében, azaz a kutya meg fog nyugodni.

Hát ne féljünk, lépjünk bátran a tettek mezejére! Ehhez kívánunk kellő türelmet és alázatot!

 

 

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58