Az eredendő bűn a kutyatartásban - funkciók, feladatok

Num:40 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
17. márc 2018

Nincs olyan valamire való kutyás szakkönyv, melyben ne lenne szó a domesztikáció folyamatáról. A kutya számunkra szinte felfoghatatlanul hosszú idő óta él az ember társaságában, mégis az evolúció kronológiáját tekintve igen csekély ideje. Ennek következtében bár számos változás tetten érhető - akár viselkedésbeli, akár fizikai tekintetben -, mégis kijelenthető, hogy a kutya alapvető belső ösztönrendszere máig sem változott meg igazán jelentősen.

A kutya, mint háziasított állat

A kutya egy „szelíd farkas”, amely az ember kitartó és tudatos munkájának köszönhetően kiválóan beilleszkedett egy számára idegen közösségbe. És talán pont a közösség iránti igénye tette erre ilyen kiválóan alkalmassá. Tény, hogy a domesztikáció folyamata során „mesterséges szelekción” keresztül irányított alaki, ill. élettani átalakulás megy végbe. A kérdés persze az, hogy vajon mi az, amiben változott és mi, amiben változatlan maradt a négylábú kedvencünk?

Kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a cél a kutya háziasítása során az ember számára azon előnyök kiaknázása, amit az eb tulajdonságai, érzékszervi fejletsége révén biztosítani tud. A kutya ösztönös viselkedésével képes hasznot termelni, ami segített az embernek is az életben maradáshoz, vagy épp a jóléthez. Valószínű, hogy az első „szelíd farkasok” a vadászatban tudtak nagy segítségére lenni az embernek, ami azóta eléggé sokszínű tevékenységekben ágazott szét. Viccesen mondhatnánk, hogy a kutya munkája diverzifikálódott, azaz a „működési körének” számos új területekre történő kiterjesztése valósult meg. De mit is várhatunk a kutyától?

Kutya, mint haszonállat

A képességei miatt az ebet sokféleképpen alkalmazza az ember a mai napig: a vadászat, a nyájőrzés, a szán-, kocsihúzás, a terület-, személyvédelem, a nyomkeresés, a mentő-, kutató-, kereső-, segítő-, stb. tevékenységek mind a kutya hasznos alkalmazási területei. Mivel könnyen tanítható, ezért használata igen sok esetben egyszerűen megoldható. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az eb kitartó, szorgalmas „munkás”. Az emberi elme számára szinte felfoghatatlan, hogy mennyire kevés jutalomért cserébe mennyire nagy mennyiségű és minőségű munkát hajlandó teljesíteni újra és újra. Bizony igaz, a gazdasági haszon szempontjából a kutya kiváló befektetés.

Kutya, mint társállat

Mára, sokan nem is a gazdasági haszna miatt tartanak otthon háziállatot, még a kutyát sem. Vannak, akik az ebet csak hobbiból, úgymond kedvtelésből tartják. Vagy azért, mert a szabadidő tevékenység során a kutya besegít növelve a kikapcsolódás minőségét, élvezetét. Vagy egyszerűen csak azért, mert a kutya kiváló társaság ezekben a passzió tevékenységekben, így meg lehet vele osztani az érzéseinket, kiváltképp az örömünket. Köztudott, hogy a kutya könnyen aktivizálható, de egyben türelmes, figyelmes közönség tud lenni, aki erős kötődést mutat az ember személyével kapcsolatban. Olyannyira, hogy sok esetben már nem maga a tevékenység az igazán fontos, hanem önmagában a kedvenc négylábúnkkal kialakított kapcsolat. Így értékes és nélkülözhetetlen társunk lett a mindennapokban.

Kutya, mint családtag  

Az ember az életében sokszor kerül „társas” érintkezésbe. Lehet munkatársuk, lakótársunk, baráti társaságunk, de az igazán fontos, az a lelki társ. Az érzelmi kötődésű kapcsolatok valóban különösen értékesek számunkra, és hol máshol tudnánk ezeket leginkább megélni, mint a családban. És tudjuk, hogy az érzéseink megélése rendkívül fontosak!

A társadalom legkisebb egysége a család. Itt szocializálódunk, itt alakulnak ki legalapvetőbb interperszonális kapcsolataink, itt adjuk át a minket meghatározó értékeinket, a közösségi normáinkat, a viselkedési szabályainkat, stb. Ennek a közösségnek pedig ma már szinte teljes értékű tagja a „családi kutya”.

A család tagjai egymással szoros kapcsolatban vannak: együtt-élnek, együtt-működnek, együtt-éreznek, közösen döntenek, közösen fogyasztanak, kölcsönösen egymásrautaltak. Tagjai segítik, erősítik, támogatják egymást, legfőképp gyenge, esendő pillanatainkban. Ebben az együttműködésben fontos a feladatok megosztása, a funkciók – szerepek kiosztása. Persze itt nem a hagyományos férfi – nő szerepek működtetése az igazán érdekes dolog, hanem a módja a gyermek, ill. a kutya bevonásának a családi mindennapok tevékenységeibe. Egyszerű, mégis fontos nevelési tényező a rendszeres játék-, ruhapakolás, a porszívózás, a portörlés, a teregetés, a zöldségpucolás, a szemét levitele, a bolti bevásárlás, vagy épp a családi kutya sétáltatása, játéka. Ezeknek a tevékenységekneka megélt élménye, érzése lehet a csodálatos dolog. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezeknek a jellemre és a lélekre gyakorolt jótékony hatását!

A háziasított kutya, mint hasznos családtag

Ebben a szerepkiosztásban bizony egy másik családtagnak is kell feladatot találni, mégpedig a szeretett négylábúnknak is. A kutya, mint falkaállat a családi közösség hasznos tagja kíván lenni, belső ösztönei erre ösztönzik. Feladat nélkül nem lehet hasznosság. Míg korábban ezt viszonylag könnyedén meg tudta élni, hisz eredendően pont a feladata révén került az emberrel kapcsolatba, addig mára a családban sokszor funkció nélkül marad. Ezért nem csak unatkozik, hanem a semmittevéstől szenved. Ne várjuk meg, míg keres magának feladatot! Végezzük el a saját kötelességünket, legyünk tudatos kutyatartók! A „ránevelés módszer” lényege pont az: „úgy neveljük fel az ebet, hogy az kölyökkorától kezdve azonosuljon későbbi feladatával” és közben erősítjük, fejlesztjük a „hasznos” tulajdonságait, ill. háttérbe szorítjuk, gyengítjük a „hasztalant”.

Családi kutyánál sincs ez másképp, csak neki a családi életben kell teljesíteni. A titok pont a ránevelés. Nekünk kell tudatosan felkészítenünk a kutyát a feladatára, ezért foglalkoznunk kell a tanításával. Azaz kondicionálnunk kell rá, játékosan be kell tanítanunk az elvárt családi tevékenységeket. Ha a kutyánk érzelmileg hozzánk kötődik, no és ha kellő motiváltságot teremtünk számára, akkor az odaadása, a tenni akarása az nem lesz kérdéses.

Ki nem látta már azokat az igéző szemeket, melyek kitartóan kérdezik, hogy „mond mit tegyek érted Gazdám”, sóvárogva egy-egy feladatért! A kutya teljesíteni akar, ez a háziasítás ellenére sem változott! Szerencsénk van, mert az eb nem az értelmét, lényegiségét, vagy a miértjét keresi a tennivalójának. Csak végzi, amit megtanítottunk, és megkövetelünk tőle.

Ne akarjunk bonyolult, vagy nehezen kivitelezhető dolgot végeztetni vele. Mint inkább a rendszerességre, a mindennaposságra helyezzük a hangsúlyt. Vonjuk be olyan tevékenységekbe, amit mi magunk is sokszor végzünk. Ami a mi családi életünknek a természetes velejárója, de ne feledjük az az ő privilegizált feladata! Ilyen lehet egy ajtónyitás, egy kulcskeresés, a csengetés jelzése, egy kosár vitele, egy szennyesbe rakás, a tűzifa apportírozása … stb. csak ötletesség kérdése az egész! De foglalkozzunk vele! Nem a tartalom a lényeg!

Azonban, ha a kreativitásunk hiánya, vagy a kényelmességünk miatt ezen rendkívül fontos kötelességünknek nem teszünk eleget, akkor szeretett kedvencünket a kutyatartás eredendő bűnébe taszítjuk, melynek kínzó érzése kíséri végig egész életét, mely nem más, mint a hasztalanság. Egy családi kutya számára nem lehet nagyobb büntetés annál, mint ha kizárjuk a családi életből. Így kénytelen - bár mellettünk - mégis egyedül, egy velünk párhuzamos életet élni.

Márpedig a családi életben elképzelhetetlenül fontos az értékteremtő, értékmegőrző, értékátadó funkció működtetése. Csak sokszor nem találjuk, hogy ezt a becses feladatot ki bírná el kellő kitartással, alázattal és önfelálldozással. Pedig néha a megoldás ott fekszik előttünk, csak engednünk kellene önmagunknak, hogy észre is vegyük.

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58