Szerepválogatás – az eboktatás bűvészmutatványa

Num:51 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
27 dec 2018

minden jog fenntatva

„ figyelj és tanulj, mert csak egy kicsit csalunk”

ajánljuk ezt a cikket szeretettel mindenkinek, aki "kutyás" életet él, de legfőképpen a tisztelt klubtagjainknak

Egy jó szerep választása nem egyszerű dolog. Vajon melyik illik jól az emberhez? A fene se tudhatja ezt! Azt mondják, hogy az igazán „jó színész” nem „egyszerepes”. Ha játszani kell, akkor neki sok arca van, mindig azt veszi elő, ami az adott helyzetben a legjobb lehet.

Egy fájdalmas monológ, vagy egy szerelmes dal, mind könnyű szerep. Azonban egyszerre több mindenre odafigyelni, na az már valóban nehéz szerep. Ezért a szerepeket gyakran megosztják. Valaki ezt a posztot kapja, valaki a másikat. De mindig együtt kell egymással játszani, ahhoz, hogy legyen egy játékfilm, vagy egy színdarab.

A sok színész között gyakran elveszik a „gyerek”. Ezért, hogy a lényeg is megmaradjon jön egy rendező, az övé egy különösen fontos szerep. Ő nem a főszereplő, sem egy statiszta. Még látni sem látjuk a színpadon, pedig mindenki szerepét tudja és érti. Ha kell alázattal elmagyarázza vagy akár el is játssza könnyedén mindegyiket! Ő az, aki osztja a szerepeket!

Ő irányítja a filmfelvételt, ő rendezi a darabot. Közben utasít, dirigál, mutatja az elvárt irányt. Megköveteli mindenkitől, hogy a saját szerepében a legjobb legyen. Senki se lehet vele tiszteletlen, mert övé a vezér szerep.

De vajon tényleg tudjuk, hogy miből áll ez a szerep? Ennek is van klasszikus módja, ahogy a „nagykönyvben”  szigorúan meg van írva, ezt teljesen komolyan elhiheted! Csak figyeld:

amíg ő elkerül, addig én nem követem egy pillanatra se,
amíg ő versengeni akar, addig én kerülöm el,
mikor már ő kompromisszumot kötne, én csak figyelek rá,
és miután már engem teljesen elfogadott,
csak utána vagyok nyitott a közös együttműködésre,
mert én hatalmas és erős vezér vagyok,
az enyém a legtekintélyesebb szerep!

Lehet ezt így is, meg másképpen is csinálni. Valójában ez nem igazán a mi kedvelt stílusunk. Mi ebben a zavaró? Hát nekünk a jó időzítés és a helyes tartalom. Mikor-mit csinálunk, no és persze, hogy hogyan!? Időt hagyva másnak a felismerés megtalálására. Mert idő kell arra, hogy rájöjjünk: a külső kényszer nem mi vagyunk, hanem a helyzet maga! De együtt megoldjuk, mert az ösztönző célunk közös! A jó darabhoz kell a színészi megérzés is, kevés hozzá az akarás önmaga. És talán az is lehet, hogy ehhez segítség egy kis őszinte önkritika.

Őszintén bevalljuk mi is:
Mi sem vagyunk tökéletesek, kicsit bűnözünk, kicsit csalunk. Mert hát ugye mi is egy picit engedékenyek vagyunk! Csalunk, mert nem akarunk mindent azonnal jól csinálni, túl komolyan venni és teljes szigorral betartani! Ez nem vitás, tagadni se fogjuk soha.

Sőt időnként meg is állunk.  Időnként fújjunk egyet, időnként pihenünk is. Időnként csak kényeztetjük magunkat, csak úgy megengedésből. Bevalljuk titokban, hogy mi
szeretjük a jó dolgokat, az örömöket, az élvezetes és vidám pillanatokat, a játékos életet! Csak úgy kedvtelésből: eljátsszuk humorosan, viccesen néha még a komoly szerepet is!

De mikor élesben megy már a rendezés, akkor ahhoz már megvan a saját elképzelésünk. Ezért ha mi rendezünk, nekünk megvan a saját forgatókönyvünk, a saját stratégiánk, a saját egyéni stílusunk:

Kiindulásként: szeretetteljes gondoskodás és tiszteletteljes elfogadás a bizalom és a szükség megteremtéséhez
(kötődés).

Ismétlésként: gyengéd jutalmazása a pozitívnak, határozott tiltása a negatívnak,  a konfliktus személyeskedő megélésének kerülése
(szabályalkotás).

Legfőképpen: az örömteli és kölcsönös együttműködés keresése a közös cél érdekében

vagy legalább egy igazságos és megnyugtató kompromisszum megtalálása
  (funkciók, feladatok működtetése).

Levezetésként: minden nap csak egy kis játékos és mókás versengés a szórakozáshoz
 (feloldás).

Lezárásként: ha mindebben együtt jól elfáradtunk, akkor hagyunk egy kis időt a nyugodt és békés pihenésre, az önálló megnyugvásra is
(elválás).

Reméljük látod, hogy a felsorolásunk prioritásában, figyelmességében és az alkalmazott jelzőkben van benne igazán a mi engedékeny felfogásunk, az egyéni stílusunk! Így nem a vállalt szerepek lesznek mások, hanem „csak” az időzítés sorrendje, no meg a szerepjátszás módja, ahogy a szerepbe benne vagyunk! Így nem tekintélyból csináljuk, hanem szolgálatból, alázattal rendezünk. Meglátod így egész más lehet a közösen elért teljesítmény! No és hogyan lehet ezt a mindennapokban is könnyen kivitelezni?

Ha egyetlen egy szóval kellene mindezt magyarázni, mi még azt is bevállalnánk szívesen, hát tényleg csak így egyszerűen: türelmesen.

És ha a türelem „itt és most” nincs meg, mert éppen eltűnt, elpárolgott, elfogyott vagy csak nincs elég? Nekünk az se túl nagy baj, hisz mi már az elején megmondtuk, hogy figyelj és tanulj, mert mi tényleg felkészültünk. Kész vagyunk arra, hogy ilyenkor is csaljunk egy kicsit. Félreértés ne essék, nem rosszindulatból, csak alázattal, a jobb teljesítmény kedvéért.

Ha éppen elfogy a türelem a „jutalomtárból”, akkor íme a nagy „trükk”, ami nem csak „illúzió”:

Csak egy pillanatra megállunk, eltereljük a figyelmet
egy „apró csettintéssel” és egy „könnyed nevetéssel” 
a mellényzsebünkből előhúzunk egy újabb adagot!
De fontos, hogy egy finomat!

A változatosság pedig mindig örömmel gyönyörködtet!

Persze nem azért, mert mi csak ösztönző trénerek lennénk. Abban nekünk is túl sok a motiváció. Csakis azért, mert egy igazi művésznél mindig „ ... Van másik!” próbálkozás a közönség megnyerésére, mert ő tudja, hogy ez a „kis játék” az igazi siker lényege. Ebben pedig különösen „értékes a finoman” megélt „apró pillanat”.

A legjobb rendező néha csak egy "jellegtelen" mellékszereplő, egy olyan szórakoztató művész. Mikor játszik néha esendő, néha ügyetlen, néha hibázik. Mindig-minden neki sem sikerülhet, mert az lehetetlen! De pont ettől lehet profi, pont ettől lehet szerethető!

Ő egyszerre látható szereplő és láthatatlan direktor!  Ő egyszerre komoly és vicces is. Ő képes előadni egyszerre két végletet! Ő együtt tud sírni és nevetni is egyben, egy azon időben! Ő tényleg képes megélni egy szimbiózis életet!

Igaz, ehhez kell az akarat ereje, no és kell egyazon időben a legtitkosabb belső erő is: az engedelem. Ebben mindig a helyes arány a válasz az adott helyzet kényszerére! Az eredmény pedig a legértékesebb teljesítmény, legnagyobb katarzis és a leginkább sikeres érzelmi feloldódás.

A Te kutyád is hálás és szorgalmas „színész” lehet, ha van Neki otthon egy profi „direktora”! Kívánjuk, hogy a Te kutyás életed is legyen egy hiteles színjáték, egy remek színdarab! Erre mindenkinek megvan az esélye, a siker csak az idő "függvénye". Próbálj sokat!

Ha megy Neked a rendezés egyedül, akkor rendezd az eboktatás "művészetét" otthon sikeresen egymagad. De ha jól jönne hozzá segítségül egy kutyás közösség is, akkor gyertek el hozzánk többször, mert a mi kutyaiskolánkban mindig vár "mentorként" Benneteket a családi "bűvész"csapat!

Ha van kedvetek hozzá, akkor gyertek és játsszatok velünk együtt! Mi várunk Benneteket sok-sok türelemmel! Talán lesz majd arra is lehetőség, hogy megtapasztaljátok személyesen

egyetlen kicsi, apró, finom érzéssel,

hogy a mi saját személyünk vajon mekkora jutalomfalat?

Mi azonban soha nem felejtjük el a legfontosabbat:

az igazi érték Ti vagytok, a Ti kapcsalatotok az igazi kincs!

A mi szerepünk csak annyi ebben, hogy segítsünk és támogassunk Titeket,

hogy még jobban erősödjön, fejlődjön és értékesebb legyen Nektek ez.

Köszönjük a figyelmedet!

 

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58