"Vad játék - szelíd illúzió" - Vajon mi lehet?

Num:56 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
24 feb 2019

minden jog fenntatva

– elképzelt támadó funkció, amiben szerepet kap az agresszió

ajánljuk ezt a cikket az összes felelős kutyakiképzőnek

„Hozzáértés” és „megfigyelés”(1) - mondják a nagyok. Teljesen egyetértünk velük, csak még hozzáteszünk egy kicsit, egy saját véleményt, egy kedves gondolatot:  „gondolkodás”! De nem túlzóan, nem túl komolyan, csak könnyedén, vidáman (itt), úgy emberiesen.

Csak a jó hangulat kedvéért: Játszunk egy kicsit!
Íme egy gyors feleletválasztós játék - mi szeretjük az őszinte kérdéseket:
Kérdés: Vajon mi legyen egy családi kutyának a feladatában a főszerep?

Válasz - így egyszerűen:

A, Őrzés, Védés, Támadás, ...

vagy

B, Együttműködés, Segítés, Támogatás, ...

További kérdések csak a játék öröméért - de már szabadon:
- Vajon ha a kutya játszik, azt milyen módon tegye?
- Vajon mikor az eb "játékosan" agresszív, ezt milyen mértékben tegye?
- Vajon amikor az érzelmeit megéli, azt milyen irányba tegye?
- Vajon egy gátolt harapáshoz szükséges-e védőruha?
- Vajon egy ösztönzött fogásnál a harapás erősödik?
- Vajon egy tanult technika mennyire mesterséges?
- És vajon lehet egy Ösztön Kontroll Támadó funkció?

Az őszinte válaszokat otthon, a "családi etikában" biztosan megleled!
Keresd csak meg ezt és gondolkozz el rajta nyugodtan egy kicsit!


A 20 év alatt megismertünk sok kutyás embert. Volt állatorvos, akinek a pitbull kutyája elpusztította a szomszéd kutyát, de nem egyet, hanem az utcában az összeset. Volt segéd, aki egyben gyepmester is volt, ő tudta, hogy a mérges kutya elé bátran kiléphet, de a "fogatott" kutyánál már ő is óvatosabb volt. Volt kiképző, akinek a gyerekét a kapucniján keresztül húzta a kutya az udvaron át. Volt kutyakiképző, akinek a panziójában széttéptek egy kutyát az idegen ebek. Volt aranykoszorús mester, akinek nagyon jól fogott a kutyája és szét is szedte a könyökét. Soroljuk még? Felesleges, mert ami igazán számít az mindig a saját magunk által megélt tapasztalat. Miért? Mert az bizony nagyon hiteles.

Olyan nyolc éves lehetett egyetlen gyermekünk, mikor kutyás értekezleten voltunk, erre jártunk minden évben, rendszeresen. Sajnos a fiúnk épp előtte eltörte a kezét, mert elesett az iskolai udvaron. Megesik az ilyen baleset. Begipszelték az alkarját, de hogy ne terhelje nagyon könnyített, kék gipszet kapott. Ültünk az értekezlet után a televízió előtt, sport műsor ment, szurkoltunk is rendesen. Egyszer, mikor a szurkolás hevében felkapta a kezét, a mellette ülő kis kutya egyből ráfogott. Ez -állítólag- nem történhet meg a "civil" életben! De nekünk mégis megesett, ez van: csak empirikus eset. Szerencsére a gipsz bírta a nyomást, de a gyerek lelkében és a miénkben is ez bizony nagyon megmaradt. Hát ugye játékosan „fogatva” volt, de csak kedvtelésből a kis kedvenc, erről ő nem tehetett.

Az inger nagy hatalom, no meg a szoktatás is. Csak a játék közben megtanított funkció talán pont, ami nem mindig veszélytelen. Reménykedjünk tehát, hogy "speciálisan" Neked nincs otthon egy sikongató, vagy szaladó kisgyerek. Mert akkor jaj, ha nincs a kutya mellé komoly felügyelet! Persze az is jó kérdés, hogy egy kutyától önmagától mennyire várható emberi erkölcs vagy emberi etika?

Egy támadó kutya sok mindent képzelhet el játékosan, hogy dühös, hogy mérges, hogy vad egy kicsit. Ha fékezhető, ha gátolható az rendben, de ha a támadásának az iránya pont az ember, az már bizony veszélyes is lehet. Mert ugye sérülés az egy játékban is könnyen lehet! Persze minden megélt érzés egy időre eltűnik. Ám a megélése közben történt már egy-két "véletlen" baleset. Hát magyarázzák meg ezt tényleg a kiképző és etológus nagymesterek. Csak mellékesen pont (itt) meg is nézheted.

A helyzet az, hogy ma egy veszélyes eb minősítéshez az is elég lehet, ha a kutya nem is okoz sérülést egy embernek, mert bőven elég lehet hozzá ennek csak az esélye is! Kérdés, hogy minek van eshetősége és mit feltételezünk róla? Erre is van olvasható forrás, megtalálhatja az, aki egy kicsit érdeklődő. Íme ebből is (itt) csak egy. Azt pedig könnyű látni, hogy egy kutya milyen irányba támad, az talán nem "felületesen szemlélhető" dolog?

Tény, fogadjuk el: a kutyától nem várható el sem az emberi erkölcs, sem az emberi etika. Mi a , mi a helyes és mi a rossz, vagy a helytelen, azt önmaga nem tudja emberi léptékben eldönteni, ezért kutyától ezt várni vagy feltételezni nem lenne szabad! Az ölés, a pusztítás vagy az agresszió, nem azért létezik benne, mert gonosz vagy könyörtelen. Csak más az ő belső logikája és eltérőek a morális határok és szabályozó kontrollok. Az emberi értelemben vett helyes erkölcsi ítéletet elvárni tőle önállóan az tőlünk lenne etikátlan dolog. 

A kutya tud önzetlen is lenni, de igen sokszor önző lény, tombol benne az akarat, ösztönösen szereti a számára kívánatos dolgokat. Ha Te engeded, - sőt még ösztönzöd is - bizony keresi és ha lehet ki is tolja a határokat. Ehhez néha nem kell más csak annyi, hogy "pont úgy" változzon a környezet. A környezetet pedig teljesen befolyásolni, még az embernek se lehet. Ezért kell törekedni arra, hogy a kutya környezetében pont az ember személye legyen a legnagyobb inger. Mert a valós életben sajnos létezhetnek vélt "lehetetlenek"!

A kutya belső törvényei az elmúlt években sem, meg azt megelőző többévezredes domesztikáció idején sem nagyon változtak meg. Csak a viselkedése tekintetében az emberhez egy kicsit "hozzászokott" és szociálisan "alkalmazkodott". Kérdés csak az, hogy Te a saját kutyádat egész pontosan mihez szoktatod? A mindig ugyanúgy ismételt szokás olyan, mint a reggeli rutin. Még félálomban is, értelmes kontroll nélkül tökéletesen lefut. Egy felfokozott érzelem pedig nagyon gyorsan utat keres. Ezen a kutya lelkiismeretesen elgondolkodni egymagában biztos, hogy nem sok ideig fog.

Az eldurvult harc vad játék, ez nem szelíd illúzió !!!

Legyél teljesen tisztában azzal, hogy egy agresszív támadásnak bármikor rossz vége is lehet!

Ki mit enged meg magának? Az csak felelős döntés lehet!

Ha már van egy családi kutyád, akkor azzal talán sokféle módon is lehet játszani? Akár még úgy is, amihez egyáltalán nem kell védő ruha. Csak foglalkozni kell vele értelmesen egy kicsit!

"És mit ne?

Nagyon kérem, ne tartsanak veszélyes kutyát a családban! " (2)

Hálásan köszönjük a figyelmedet.

(1) Dr. Kováts Zsolt: Kutyaiskola - ISBN 963 281 708 7

(2) Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek - ISBN 978-963-310-151-3

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58