Ne öld meg a kutyát! - az egészséges jutalom

Cikk: 66., Dátum: 2019. július 26., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs


Néha előveszünk egy könyvet és belelapozunk, "csak úgy", pihenésként. Néha csak azért, hogy örüljünk egy kicsit, mert az olvasás nekünk sokszor ide vezet. De a művi, a mesterséges dolgokat nem nagyon szeretjük, annak a hatása teljesen más!

Akár függőséget is okozhatnak, vagy túl szűk látókörű gondolkodást.

Mi inkább

a természetes

sémákat kedveljük. Amiben -kétség nélkül- megtaláljuk a személyes megerősítéseket.

Talán az lenne a jó, ha más is szeretne örömmel olvasni? Talán ez tenne igazán jót mindenkinek? Mert nevetni egy kicsit önfeledten, talán más is nagyon szeret?


Félreértés ne essék! Nem azért vagyunk vidámak, mert rosszat olvasunk. Bár az is igaz, hogy időnként mi is találkozunk furcsa dolgokkal. Néha látjuk a külső csillogást, de belül mégsem találunk benne valódi értékeket! Ezért inkább mély tisztelettel visszatérünk az első könyvhöz, melyet egy kiképző nagymester írt és jó érzéssel felidézzük a régi emlékeket. Újra és újra! Így végül mindig elérünk oda, ahonnan először kiindultunk.

Ekkor pedig egy bölcs ember egyszerűen csak nevet.

"kutyáik, amelyekkel nap mint nap, az élet legkülönbözőbb területein együtt fognak tevékenykedni, csak akkor válnak igazán hű segítőtársukká, ha a velük való törődés nem marad meg a kötelesség szintjén, hanem szeretteljes módon történik"

/Rithnovszky János/

Játszunk egy kicsit! Lássuk így mi lesz? És mint jó társak, cseréljük meg a szerepeket! Tény, hogy egy társasjátékban ez a leghelyesebb. Írjunk most mi és olvasson itt más! Vajon hova jutunk el így együtt? Vajon mit is fedezünk fel közösen?


Egy pillanatot azért várjunk! Tisztázzuk előtte még a kereteket! Mivel mi ezért a cikkért nem kérünk egyáltalán semmit – se pénzt, se dicséretet, se elismerést! Ezért kérünk Téged is - Kedves Olvasó – Te se támasz felénk egyáltalán elvárásokat!

Adj szabadon pár percet, amíg élvezhetjük a megtisztelő figyelmedet!


Csak azért, mert mi nem szeretnénk úgy járni, mint akinek a kutyája pl. "klikker" függő lett!

Mert az eb ezzel csak jutalomra számít és folyton keresi majd az elvárásokat!

Persze - igazság szerint- ez egy felesleges eszköz, ami akár veszélyes is lehet. Egy követelőző Gazdi ráfogja mindig a szegény kutyára ezt a rideg eszközt, mint egy fegyvert. Becélozza és mikor megvan a "gyilkos" pillanat „durr”, nyomban el is süti.

Egy „klikk” és már le is lövi azonnal vele!

Ne öld meg a kutyát!

Inkább szeresd jobban egy kicsit!

- szoktuk mi ezt olykor mondani. Lásd meg az apró "lelkét" is és ne csak a külső jelzéseit! Sajnos néha van úgy, hogy a hibás jutalmazás is pont oda vezet, ahová a mély félelem. A siker is mesteri motiváció lehet az elsajátításban, de

a jó társaság is lehet mesteri öröm!

Érezze csak azt néha a szegény állat, hogy egy igaz gazdi az valóban érző ember, aki „feltétel nélkül” is szeret!


„Kedvére”, „önmagáért”, ahogy az meg is van írva!

Persze mi tudjuk, hogy neki ez miért fontos! Mert mi értjük, hogy pont ekkor fogadjuk el olyannak, amilyen! És ez az, ami igazán leveszi a terheket! A jó kutya is elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Ő igazodik hozzánk általában és változtatni rajtunk nem nagyon tud. Ezért a hűséges társunk is megérdemli néha, hogy ezt érezze: Nekünk is kell ez a kapcsolat! Kifejezni ezt sokféleképpen lehet egy nap! Erre „szertartások” bőven vannak.

Néha egy fültő „vakargatással”, néha egy jó „falat” juttatásával, amit nem előz meg sem "követelőzés", sem "akarat". Néha egy kis közös játék, egy „kergetőzés”, egy „hancúrozás”, egy  „birkózás”, egy "labdázás", amely nem jár semmi "felelősséggel" és amelyben „durvaságnak” semmi helye nincs.

Néha egy gyengéd simogatással, néha egy nyugodt öleléssel, melyben a közvetlen összetartozás üzenete is benne van.


A lényeg, hogy „érdek nélkül”, „semmiféle teljesítmény megkövetelése nélkül”!

"Amikor gazda és kutyája „lár pur lár", önmagukért, az együttlét kedvéért vannak".

/Rithnovszky János/

Miért? Mert kizárólag ez az, ami valóban „felszabadít”! Ezért: ne támasszunk állandóan teljesítendő elvárásokat, hanem olykor legyünk "nagylelkű adományozók" is, de ezt

közvetlen kontaktussal és csak személyesen!

Néha a legjobbért: önmagáért!
Néha a legjobból: önmagunkból!
Néha teljesen: szabadon!
Mert ez: az egészséges jutalom!

Ilyenkor kapuk nélkül játszunk egy meccset
és az önzetlenség együtt érző játékában
"mi magunk" vagyunk a mesteri gól.

Hmm... Milyen érdekes? Most is azt vesszük észre, hogy már megint ugyanabból a zseniális könyvből idézünk! Megmondtuk mi ezt előre! Bizony, most is pont ugyanott vagyunk!

"Ne csak követeljünk és elvárjunk, hanem adjunk is!"

/Rithnovszky János/

Szerencse, hogy nem kértünk ezért a cikkért semmit, így most rajtunk nincs semmi teher. Bízunk abban, hogy Te is úgy olvastad végig, hogy valóban nem támasztottál előtte elvárásokat. Csalódni így biztos nem csalódtál, és most követelni se igazán lehet.

Így mindenki stressz nélkül fejezheti most ezt be!


Hát pont ide jutottunk el együtt.

Ilyen a családi kutyaképzés.

Örüljünk neki közösen!

Így tartja a mondás: Wer zuletzt lacht, lacht am besten. Nevessünk hát közösen, mert a végén egy önfeledt nevetés biztos, hogy jót tesz mindenkinek!

Virtute vinces!

Tisztelettel Vitéz Lovag Rithnovszky János nagymesternek, az első magyar vakvezető kutyaiskola alapítójának! Íme, most letesszük az asztalra az írótollat!

Hálásan köszönjük a figyelmedet!

Felhasznált irodalom: RITHNOVSZKY JÁNOS: PEDAGÓGIAI ALAPISMERETEK és a RÁNEVELÉSES MÓDSZER A KUTYAKIKÉPZÉSBEN I-II. Bp., 1983.

Kutyasuli képek