"Ne öld meg a kutyát" - az egészséges jutalom

Num:66 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
26 júl 2019

minden jog fenntatva

feltétlen ajánljuk ezt a cikket minden elvárás nélkül olvasónak

Néha előveszünk egy könyvet és belelapozunk, "csak úgy", pihenésként. Néha csak azért, hogy örüljünk egy kicsit, mert az olvasás nekünk sokszor ide vezet. De a művi, a mesterséges dolgokat nem nagyon szeretjük, annak a hatása teljesen más! Akár függőséget is okozhatnak, vagy túl szűk látókörű gondolkodást. Mi inkább a természetes és könnyed sémákat kedveljük. Amiben mindig megtaláljuk a személyes megerősítéseket. Talán az lenne a jó, ha más is szeretne örömmel olvasni? Talán ez tenne igazán jót mindenkinek? Mert nevetni egy kicsit önfeledten, talán más is nagyon szeret?


Félreértés ne essék! Nem azért vagyunk vidámak, mert rosszat olvasunk. Bár az is igaz, hogy időnként mi is találkozunk furcsa dolgokkal. Néha látjuk a külső csillogást, de belül mégsem találunk benne valódi értékeket! Ezért inkább mély tisztelettel visszatérünk az első könyvhöz és jó érzéssel felidézzük a régi emlékeket. Újra és újra! Így végül mindig elérünk oda, ahonnan először kiindultunk. Erre pedig egy bölcs ember csak egy nagyot nevet.

Játszunk egy kicsit! Lássuk így mi lesz? És mint jó társak, cseréljük meg a szerepeket! Tény, hogy egy társasjátékban ez a leghelyesebb. Írjunk most mi és olvasson itt más! Vajon hova jutunk el így együtt? Vajon mit is fedezünk fel közösen?


Egy pillanatot azért várjunk! Tisztázzuk előtte még a kereteket! Mivel mi ezért a cikkért nem kérünk egyáltalán semmit – se pénzt, se dicséretet, se elismerést! Ezért kérünk Téged is - Kedves Olvasó – Te se támasz felénk egyáltalán elvárásokat! Adj szabadon nekünk pár percet, amíg mi élvezhetjük a megtisztelő figyelmedet. Természetesen, ez tényleg ennyire egyszerű!


Csak azért, mert mi nem szeretnénk úgy járni, mint akinek a kutyája pl. "klikker" függő lett! Mert az eb ezzel csak jutalomra számít és folyton keresi majd az elvárásokat! A Gazdi meg ráfogja mindig a kutyára a rideg eszközt, mint egy fegyvert. Becélozza és mikor megvan a gyilkos pillanat „durr”, nyomban el is süti. Egy „klikk” és már le is lövi azonnal vele! „Ne öld meg a kutyát! Inkább szeresd jobban egy kicsit!" - szoktuk mi ezt olykor mondani. Lásd meg az apró "lelkét" is és ne csak a külső jelzéseit! Sajnos néha van úgy, hogy a hibás jutalmazás is pont oda vezet, ahová a mély félelem. A siker is mesteri motiváció lehet az elsajátításban, de a jó társaság is lehet mesteri öröm! Érezze csak azt néha a szegény állat, hogy egy igaz gazdi az valóban érző ember,

aki „feltétel nélkül” is szeret!


„Kedvére”, „önmagáért”, ahogy az meg is van írva! Persze mi tudjuk, hogy neki ez miért fontos! Mert mi értjük, hogy pont ekkor fogadjuk el olyannak, amilyen! És ez az, ami igazán leveszi a terheket! A jó kutya is elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Ő igazodik hozzánk általában és változtatni rajtunk nem nagyon tud. Ezért a hűséges társunk is megérdemli néha, hogy ezt érezze: Nekünk is kell ez a kapcsolat!

Kifejezni ezt sokféleképpen lehet egy nap! Erre „szertartások” bőven vannak. Néha egy fültő „vakargatással”, néha egy jó „falat” juttatásával, amit nem előz meg sem "követelőzés", sem "akarat". Néha egy kis közös játék, egy „kergetőzés”, egy „hancúrozás”, egy  „birkózás”, egy "labdázás", amely nem jár semmi "felelősséggel" és amelyben „durvaságnak” semmi helye nincs. Néha egy gyengéd simogatással, néha egy nyugodt öleléssel, melyben

az összetartozás üzenete is benne van.


A lényeg, hogy „Érdek nélkül”! „Semmiféle teljesítmény megkövetelése nélkül”! Csak az „együttlét kedvéért”! „Csak úgy”! Úgy „lár pur lár"!

Miért? Mert kizárólag ez az, ami valóban „felszabadít” teljesen! Ezért: „Ne csak követeljünk és elvárjunk, hanem adjunk is”, de ezt közvetlen kontaktussal és csak személyesen!

Néha a legjobbért: önmagáért!
Néha a legjobból: önmagunkból!
Néha teljesen "szabadon".
Mert ez az egészséges jutalom!

Ilyenkor kapuk nélkül játszunk egy meccset
és az önzetlenség együtt érző játékában
"mi magunk" vagyunk a mesteri gól.

Hmm... Milyen érdekes? Most is azt vesszük észre, hogy már megint ugyanabból a könyvből olvasunk! Megmondtuk mi ezt előre! Bizony, most is pont ugyanott vagyunk!

Szerencse, hogy nem kértünk ezért a cikkért semmit, így rajtunk nincs semmi teher. Bízunk abban, hogy Te is úgy olvastad végig, hogy valóban nem támasztottál előtte elvárásokat. Csalódni így biztos nem csalódtál, és követelni se tudsz tőlünk semmit. Így mindenki stressz nélkül fejezheti ezt most be! Hát pont ide jutottunk el együtt.


Így tartja a mondás: Wer zuletzt lacht, lacht am besten. Nevessünk hát közösen, mert a végén egy önfeledt nevetés biztos, hogy jót tesz mindenkinek!

Virtute vinces!

Tisztelettel Vitéz Lovag Rithnovszky János nagymesternek, az első magyar vakvezető kutya iskola alapítójának!

Hálásan köszönjük a figyelmedet!

Felhasznált irodalom:

Pedagógiai alapismeretek és a ránevelés módszere (1988)

ui.: ingyenesen letölthető, szabadon bárkinek :)

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58