"Ne öld meg a kutyát" - az egészséges jutalom

Num:66 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
26 júl 2019

minden jog fenntatva

feltétlen ajánljuk ezt a cikket minden elvárás nélkül olvasónak

Van úgy száz kutyás könyvünk, porosodnak már régóta a polcon. Néha előveszünk egyet és belelapozunk, "csak úgy", pihenésként. Néha azért, hogy nevessünk egy kicsit, mert az olvasás nekünk sokszor ide vezet. De a művi, a mesterséges dolgokat nem nagyon szeretjük, annak a hatása teljesen más! Akár függőséget is okozhatnak, vagy túl szűk látókörű gondolkodást. Mi inkább a természetes és könnyed sémákat kedveljük. Amiben mindig megtaláljuk a személyes megerősítéseket. Talán az lenne a jó, ha más is szeretne olvasni értékes könyveket? Talán ez tenne igazán jót mindenkinek? Mert nevetni egy kicsit önfeledten, talán más is nagyon szeret?


Félreértés ne essék! Nem azért vagyunk vidámak, mert rosszat olvasunk. Bár az is igaz, hogy időnként mi is találkozunk furcsa dolgokkal. Ám bárhogy is keressük - persze látjuk a külső csillogást - belül mégsem találunk benne valódi értékeket! Ezért inkább mély tisztelettel visszatérünk az első könyvhöz és jó érzéssel felidézzük a régi emlékeket. Újra és újra! Így végül mindig elérünk oda, ahonnan először kiindultunk. Erre pedig egy bölcs ember nevet egy nagyot.

Játszunk egy kicsit! Lássuk így mi lesz? És mint jó társak, cseréljük meg a szerepeket! Tény, hogy egy társasjátékban ez a leghelyesebb. Írjunk most mi és olvasson itt más! Vajon hova jutunk el így együtt? Vajon mit is fedezünk fel közösen?


Egy pillanatot azért várjunk! Tisztázzuk előtte még a kereteket! Mivel mi ezért a cikkért nem kérünk egyáltalán semmit – se pénzt, se dicséretet, se elismerést! Ezért kérünk Téged is - Kedves Olvasó – Te se támasz felénk egyáltalán elvárásokat! Adj szabadon nekünk pár percet, amíg mi élvezzük a megtisztelő figyelmedet. Természetesen tényleg ennyire egyszerű ez!


Azért, mert nem szeretnénk úgy járni, mint az a kutya, aki pl. "klikkerrel" tanult. Mert így mindig jutalomra számít és folyton keresi az elvárásokat! A Gazdi meg ráfogja a kutyára a rideg eszközt, mint egy fegyvert. Becélozza és mikor megvan a gyilkos pillanat „durr”, el is süti nyomban. Egy „klikk” és már le is lövi azonnal vele! „Ne öld meg a kutyát! Inkább szeresd jobban egy kicsit!" -szoktuk mi ezt néha mondani. A siker is mesteri motiváció lehet az elsajátításban, de a jó társaság is lehet mesteri öröm! Érezze csak a szegény állat, hogy egy érző ember „feltétel nélkül” is szeret!


„Kedvére”, „önmagáért”, ahogy az meg is van írva! Persze mi tudjuk, hogy neki ez miért fontos! Mert mi értjük, hogy pont ekkor fogadjuk el olyannak, amilyen! Hisz a jó kutya is elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Ő igazodik hozzánk és változtatni rajtunk nem igazán tud. Ezért a hűséges társunk is megérdemli néha, hogy ezt érezze: Nekünk is kell ez a kapcsolat!

Kifejezni ezt sokféleképpen lehet egy nap! Erre „szertartások” bőven vannak. Néha egy fültő „vakargatással”, néha egy jó „falat” juttatásával, amit nem előz meg sem "követelőzés", sem "akarat". Néha egy kis közös játék, egy „kergetőzés”, egy „hancúrozás”, egy  „birkózás”, egy "labdázás", amely nem jár semmi "felelősséggel" és amelyben „durvaságnak” semmi helye nincs.


A lényeg, hogy „Érdek nélkül”! „Semmiféle teljesítmény megkövetelése nélkül”! Csak az „együttlét kedvéért”! „Csak úgy”! Úgy „lár pur lár"!

Miért? Mert kizárólag ez az, ami valóban „felszabadít” teljesen! Ezért: „Ne csak követeljünk és elvárjunk, hanem adjunk is”, de ezt csak személyesen!

Néha a legjobbért: önmagáért!
Néha a legjobból: önmagunkból!
Néha teljesen "szabadon".
Mert ez az egészséges jutalom!

Ilyenkor kapuk nélkül játszunk egy meccset
és az önzetlenség együtt érző játékában
"mi magunk" vagyunk a mesteri gól.

Hmm... Milyen érdekes? Most is azt vesszük észre, hogy már megint ugyanabból a könyvből olvasunk! Megmondtuk mi ezt előre! Bizony, most is pont ugyanott vagyunk! De mi ezt nem bánjuk ám, mert ebben tényleg van valós érték és nem kell ezt másban keresnünk soha!

Szerencse, hogy nem kértünk ezért a cikkért semmit, így rajtunk nincs semmi teher. Bízunk abban, hogy Te is úgy olvastad végig, hogy valóban nem támasztottál előtte elvárásokat. Csalódni így biztos nem csalódtál, és követelni se tudsz tőlünk semmit. Így mindenki stressz nélkül fejezheti ezt most be! Hát pont ide jutottunk el együtt.


Így tartja a mondás: Wer zuletzt lacht, lacht am besten. Nevessünk hát közösen, mert a végén egy önfeledt nevetés biztos, hogy jót tesz mindenkinek!

Virtute vinces!

Tisztelettel Vitéz Lovag Rithnovszky János kiképző nagymesternek, az első magyar vakvezető kutya iskola alapítójának!

Hálásan köszönjük a figyelmedet!

Felhasznált irodalom:

Pedagógiai alapismeretek és a ránevelés módszere (1988)

ingyenesen letölthető, szabadon bárkinek :)

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58